A magyar–ír meccs óta minden magyar drukker állati nagy ír-szakértővé lépett elő. Többnyire lesajnálásokat kapok, mondván, örüljetek, hogy nem kaptatok ki, és ilyen teljesítménnyel simán kizúgtok a csoportkörben.
A kritikusoknak majd a csapat fog válaszolni a következő napokban, most legyen elég annyi: egyrészt az ír válogatott Budapesten megőrizte 14 hónapja tartó veretlenségét, másrészt nem a felkészülés alatt kell brillírozni, harmadrészt minden titkot nem illik ellőni a nyitány előtt egy héttel.
Ma este háromnegyed 8-kor a horvátok ellen kezdjük Eb-szereplésünket. A kezdőcsapat végül az lett, ami a magyarok ellen is kifutott a pályára, hiába mondta Trapattoni a meccs utáni viharos sajtótájékoztatón, hogy korábban ő ilyet nem mondott, és lehet, hogy egy emberrel meg kell erősíteni a középpályát. Tehát:
Given (Aston Villa) – O'Shea (Sunderland), Dunne (Aston Villa), St Ledger (Leicester City), Ward (Wolves) – Duff (Fulham), Andrews (West Brom), Whelan (Stoke City), McGeady (Spartak Moscow) – Keane (LA Galaxy), Doyle (Wolves).
Ezzel eldőlt, hogy Given mégis tud védeni, nagyon nagy baj lett volna, ha egészségi állapota ezt nem tette volna lehetővé, remélhetőleg a meccs után sem kell mást mondani. Az is biztos most már, hogy a kissé formán kívül játszó Doyle lesz Keane csatárpárja, hiába brillírozott Long vagy Walters az előkészületi meccseken. És a csodálatos McCleannak is várnia kell még a tétmeccses bemutatkozásra, mivel Trapattoni most inkább a kipróbált McGeadyben bízik. Hogy mekkora őrület övezi McCleant, arról ez a videó tanúskodik:
Trapattoni utolsó nyilatkozatában hálát adott az égnek, hogy a bajnokság végén sérülésekkel bajlódók –John O’Shea, Richard Dunne, Sean St Ledger, Shay Given – vállalni tudják a játékot.
Arra azért ne vegyünk mérget, hogy végig bírják a tornát, különösen, ha döntőbe jutunk. Írországban egyébként olyan hangulat övezi a csapatot, hogy akár meg is nyerheti az Eb-t, kb. úgy, ahogy a görögök is megnyerték a 2004-est, a dánok az 1992-est. Trapattoni szavaival élve: All is possible.
Az írek ellen kétszer nyertünk, háromszor döntetlent értünk el, egyszer vesztettünk. Érdekesség, hogy egy kivételével az összes meccsen védett a 36 éves Given, már az első 1996-oson is. Amikor nem ő állt az ír kapuban, akkor Alan Kelly védett, aki most a válogatott kapusedzője, és ott ül majd este a kispadon. A két válogatott az utolsó, barátságos meccsét tavaly játszotta egymás ellen, Dublinban 0-0 lett. Az ír kezdőcsapat négy helyen változik most.
Amiben még bízhatunk: Írország válogatottjának ez a mostani az ötödik világversenye, és az eddigieken még soha, de soha nem szenvedett vereséget a nyitómeccsen:
1988, Eb, Anglia 1-0
1990, vb, Anglia 1-1
1994, vb, Olaszország 1-0
2002, vb, Kamerun 1-1
Az írek a csoportból csak egyszer, 1988-ban nem jutottak tovább.
Amúgy meg meggyőződésünk, hogy ez a meccs 0-0 lesz, de nem baj, július 1-jén kell csúcsformában lenni, nem most.
