Magyarország–Írország 0-0
Alaposan bőrig áztunk a hétfő esti magyar–íren, de megérte. Volt egy szektornyi ír drukker is (azt hittem, többen lesznek), és a magyarok között is elszórva, volt rengeteg busszal Pestre szállított vidéki kis gyerekfocista (jó sok felnőtt kísérővel), volt Vesszen Trianonozás is. (Mi lesz a románok elleni vb-selejtezőn?)
Az írek olyanok voltak, mint képzeltem, leszámítva azt, hogy élőben Dunne egy szaladgáló hegynek látszik, Cox olyan mokány, mint Bácsi Sanyi fénykorában (és nem is sokkal ügyesebb nála), McGeady és Keane meg látványosan nem értik meg egymást a pályán, és ezt egymás előtt nem is rejtik véka alá, legalábbis ezen a meccsen.
Szabályos tudósítást nyomni nincs sok értelme, aki akarta láthatta, illetve olvashatott róla. Elemezzük hát a látottakat ír szempontból. Ehhez hívjuk segítségül vasárnapi posztunkat: Mi a tétje a magyar–írnek? – tettük fel a kérdést.
1. Őrizni a veretlenséget
Kipipálva. Érdekes, hogy bárkivel beszéltem a meccs esélyeiről (ez összesen két ember, az 1-1-et tippelő apám és a 2-2-t tippelő fiam) mindenki eltalálta a döntetlent. 2011. március 29., az Uruguay elleni hazai barátságos meccs óta (2-3) senki sem tudott minket legyőzni, az egyik leggyakoribb eredmény pont a 0-0 volt, ráadásul sorrendben a horvátok, a szlovákok és az oroszok ellen. Az más kérdés, hogyha az utolsó utáni percben Németh Krisztián nem kapkodja el Szabics zseniális passzát, akkor oda a veretlenség, és ez ki tudja, milyen hatással lett volna a fiúkra Lengyelországban. (Mellesleg Németh élete első felnőtt bajnoki meccsét élőben láttam apámmal valamikor 2005 telének végén, az ő góljával nyert a REAC 1-0-ra az MTK ellen. az MTK a REAC ellen.)
2. Ápolni Stephen Hunt lelkét
Kipipálva. A kilenc nappal ezelőtti, bosnyákok elleni meccsen nem játszott a McClean feltalálásával még inkább háttérbe szorult szélső, ami kisebb sértődésre adott okot nála. Trapattoni most okosan beállította fél órára. (Az öreg Duff azért sokkal jobb nála, de egy hosszú tornán nagy szükség lehet rá, ráadásul lobogó hajáról könnyen felismerni a sok rövid hajú ír között.)
3. Folytatni a McClean-sztorit
Ez nem jött össze, és a legjobban ezt bántam a hétfői meccsen. Ő lehet ugyanis az Eb egyik nagy felfedezettje. Mindössze két válogatottságon van túl, mégis óriási őrület kíséri a pályafutását. Egy éve még a sehol sem jegyzett ír ligában játszott, majd leigazolta őt a Sunderland, de ott is csak decemberben kezdett el játszani, azóta viszont kihagyhatatlan. A szinte végig a pálya szélén álló, egyszer a pályáról kipattanó labdát az ír közönség ovációja közepette megjátszó Trapattoni végig a pályán hagyta McGeadyt, akinek viszont biztos jó érzés volt a bizalomnak eme megnyilvánulása.
4. Eltemetni a Foley-botrányt
Trapattoni hetekkel a 23-as keret kihirdetése után kipöckölte belőle Foleyt, és behívta a helyére McShane-t, mondván, Foley nem tud középső védőt játszani, ha szükség lenne rá. Foley megsértődött, volt egy kis zsörtölődés. Egy meccsből nehéz megítélni, de nem láttuk különösebb nyomát az incidensnek.
5. Játékba hozni Shay Givent
A 36 éves kapus térdsérüléssel bajlódott, ami azért nagy baj, mert a két tartalék, Westwood és Forde is klubjaik, a Sunderland és a Millwall cserepadján ücsörögte végig a tavaszt. Most egy félidőt kapott, azért csak ennyit, nehogy újra megsérüljön, magabiztos volt, bravúrt is bemutatott. Csakúgy, mint cseréje Westwood, aki szintén mutatott be bravúrokat, és nem látszott rajta, hogy a Sunderlandben tavaly december óta nem lépett pályára.
6. Begyakorolni a 4-5-1-et
Most nem jött be Long, a bosnyákok elleni gólszerző, aki egyetlen csatárként képes lekötni az ellenfél védelmét. A válogatott végig 4-4-2-ben szerepelt, a Keane–Doyle-csatárpárossal az első félidőben, ami a második félidőben fokozatosan Walters–Cox kettőssé alakult. Ez utóbbiak sok vizet nem zavartak. (Figyelmeztető jel, hogy Írország a három idei meccsén 2 gólt szerzett mindössze, mindkettőt cserecsatár szerezte, az egyiket Cox a csehek, másikat Long a bosnyákok ellen. Amúgy mindketten a WBA játékosai, de együtt klubjaikban is a legritkábban lépnek pályára.
A felhőszakadást leszámítva remek este volt, jöhet az Eb, amit több harcos 0-0-val, és néhány apró 1-0-ával is meg lehet nyerni.
Shay Given (Aston Villa) – John O'Shea (Sunderland), Richard Dunne (Aston Villa), Sean St Ledger (Leicester City), Stephen Ward (Wolves) – Damien Duff (Fulham), Glenn Whelan (Stoke City), Keith Andrews (West Brom), Aiden McGeady (Spartak Moscow) – Robbie Keane (LA Galaxy), Kevin Doyle (Wolves).
Cserék: Jon Walters (Stoke City) Doyle helyett a 46.; Keiren Westwood (Sunderland) Given helyett a 46.; Simon Cox (West Brom) Keane helyett a 60.; Stephen Hunt (Wolves) Duff helyett a 63.; Darren Gibson (Everton) Andrews helyett a 65.; Paul Green Whelan helyett a 84. percben.
