We Are The Boys in Green

Még mindig nem tértünk magunkhoz az írek kiesése miatt. És a felelősség igenis Trapattonit terheli, mi nem vagyunk olyan nagylelkűek, hogy pusztán a kijutás tényét díjazzuk. (Hogy mást ne mondjunk: milyen nagy dolog volt, amikor a magyar válogatott 1997-ben pótselejtezős helyen végzett, a jugoszlávok elleni 1-12 után viszont föl sem merült, hogy Csank Jánost meg kéne hagyni szövetségi kapitánynak.)

Olaszország–Írország 2-0

Az utolsó, az íreknek már tét nélküli csoportmeccs kérdése az volt, hogy Írország megszerzi-e első pontjait, képes-e Trapattoni fölrázni a csapatát a két meccsen kapott hét gól után?

Trapattoni mester rátett egy lapáttal a kiesés után. Hiába jósoltuk a horvátok elleni vereségünk után, hogy még egyszer ugyanaz a tizenegy ember egyszerre nem lesz már pályán az ír válogatottban, most kiderült, hogy mégis.

Lehet, hogy a spanyolok jobban tudnak focizni, a mi drukkereinknek viszont – akik különben harmincezren vannak Lengyelországban, ezzel ők a legnagyobb vendégtábor – nincs párjuk a világon.

Spanyolország–Írország kb. 4-0

Kiválasztasz egy csapatot a 16 közül, februárban elkezded őket követni, figyeled a rezdülésüket, Trapattoni taktikai repertoárjáról többet tudsz, mint a két gyereked összes dolgáról együttvéve, Given térdkalácsa jobban érdekel az anyádnál, dublini munkalehetőségeket böngészel a neten, hogy közelebb legyél Shane Longhoz, a magyar–íren döbbenten tapasztalod, hogy az élőben életedben először látott íreket felismered, a magyarok közül viszont többeket nem, és azon már meg sem lepődsz, hogy az íreknek drukkolsz Budapesten, a Puskás stadionban.

Az rte.ie két tippet szokott megadni előzeteseiben az ír válogatott meccseire. Szívük szerint most 1-0-ás ír győzelemre tippelnek, ha az eszükre hallgatnak, akkor viszont 3-0 oda. A mi tippünk 0-0, méghozzá a rosszabbik fajtából, úgyhogy akinek kedves az élete, az alábbi elfoglaltságok közül választhat:

Ebben a posztban csupa nem fontos dologgal foglalkozunk egy kis lazításul az esti spanyol–ír előtt. Nyugi, lesz még rendes beharangozó is az esti meccsről, hogy mást ne mondjunk, előre közöljük a végeredményt.

Az emberek embere: Keith Andrews

A franc se akart ezzel a rovattal bíbelődni a gyalázatos 1-3 után, de hosszas tépelődés, három álmatlanul eltöltött éjszaka után eldöntöttem: mégis megnevezek valakit, aki a horvátok elleni meccs legjobb írje volt.

Múlik a sokk, már tudunk nevetni, és egyre sűrűbben gondolunk a csütörtöki ír–spanyolra. Öszeszorul ugyan a gyomrunk, különösen miután elolvastuk az egykori evertonos ír válogatott Lee Carsley elemzését a meccsről, amit valahogy úgy fejezett be, hogy korábban arról voltunk híresek, hogy a nagy tornákon mindig emelt fővel járhattunk. Ezt most veszély fenyegeti, ezért mindent meg kell tenni, hogy a spanyolok ellen valami fantasztiksuat nyújtsunk.

Magyarán, bár nem szeretem a nagy szavakat, önbecsülésünk a tét.

A joe.ie a vébé előtt 50 nappal kezdte el hátulról előrefelé haladva közölni az ír focitörténelem ötven legnagyszerűbb pillanatát. Ezekben a válságos napokban különösen nagy szükségünk van az ilyen élményekre.

Forgassuk még a kést magunkban, mi más a téma, mint a vasárnapi 1-3.

Horvátország–Írország 3-1

Na, jól befürödtem a sovány 0-0-ás tippemmel, pedig most mit nem adnék érte, ha bejött volna.

Képzeljenek el egy csapatot, amelyik több mint 14 hónapja veretlen, és ez idő alatt összesen három gólt kap. És ugyanez a csapat egy meccs alatt kap hármat, és veszít 3-1-re. Ezek vagyunk mi, írek.

A magyar–ír meccs óta minden magyar drukker állati nagy ír-szakértővé lépett elő. Többnyire lesajnálásokat kapok, mondván, örüljetek, hogy nem kaptatok ki, és ilyen teljesítménnyel simán kizúgtok a csoportkörben.

Az ír csapat első számú problémájává nőheti ki magát a kapuskérdés. Adott egy korszakos jelentőségű kapuszseni, a 122-szeres válogatott Shay Given (Aston Villa), aki nélkül éppen annyira elképzelhetetlen a mostani ír válogatott, mint Bonner nélkül a húsz évvel korábbi. A 36 éves Given viszont megsérült a bajnokság végére, és nem védett a Bosznia-Hercegovina elleni felkészülési meccsen, és a magyarok elleni meccsen is csak egy félidőt kapott. (Igaz, talán a mezőny legjobbja volt, néhány ír lap nem átallott egyenesen 9-es osztályzatot adni neki a 10-es skálán.)

Még mindig a budapesti meccs. McGeady fáradtságra panaszkodott, amit az olaszországi edzőtáborozás idézett elő. Amikor Trapattonit szembesítették a szpartakos szélső szavaival, tágra nyílt szemekkel nyilatkozott, miközben vérnyomása valahová az egekbe szökött. "Beszélnem kell McGeadyvel, mivel az edzések lazák voltak – mondta ironikusan az újságíróknak. Maguk – fordult az újságírókhoz – ott voltak a montecatini edzőtáborban. Láttak minden edzést. Az egy nyaralás volt, nem?" Trapattoni azt is elmondta, hogy ő olyan edző, aki soha nem hajtotta meg különösebben a játékosait.

Írország a 18. maradt a FIFA hivatalos, Eb előtti utolsó világranglistáján. Az Eb-győzelem után vajon hányadik helyre nyomulunk előre?

Az ír válogatott kedd óta Gdyíniában van, ahol a városi stadionban 12 ezer ember előtt tartották első nyilvános edzésüket. A csapat és a szurkolók hamar szívükbe zárták egymást. Előbbiek nem győztek autogramokat adni, utóbbiak kifeszítettek egy hatalmas, WELCOME TO GDYNIA feliratú ír zászlót.

Az írek először az 1988-as Eb-n szerepeltek világversenyen, ahol hiába értek el egy győzelmet és egy döntetlen, továbbjutni nem tudtak csoportjukból.

Trapattoni meccs utáni sajtótájékoztatóján az ír újságírók azt akarták kihúzni a kapitányból, hogy csakugyan ez a csapat kezd-e majd vasárnap este Horvátország ellen az Eb-n, úgy, ahogy korábban ígérte. Trapattoni állta a rohamokat, egyben letagadta a korábbi nyilatkozatát az ír újságírók újabb és újabb kérdéseire válaszolva.

Magyarország–Írország 0-0

Alaposan bőrig áztunk a hétfő esti magyar–íren, de megérte. Volt egy szektornyi ír drukker is (azt hittem, többen lesznek), és a magyarok között is elszórva, volt rengeteg busszal Pestre szállított vidéki kis gyerekfocista (jó sok felnőtt kísérővel), volt Vesszen Trianonozás is. (Mi lesz a románok elleni vb-selejtezőn?)

Ilyen se volt még. Itt vannak az Eb-történet legszebb pillanatai legóból. Mi is szerepelünk benne, Houghton 1988-as góljával, amivel az ősi ellenfelet Angliát vertük meg 1-0-ra. Végül sokra nem mentünk vele, mert a szovjetek elleni 1-1 után Hollandia 1-0-ra legyőzött minket.

Shay Given (Aston Villa) – John O'Shea (Sunderland), Sean St Ledger (Leicester City), Richard Dunne (Aston Villa), Stephen Ward (Wolves) – Aiden McGeady (Spartak Moscow), Glenn Whelan (Stoke City), Keith Andrews (West Bromwich Albion), Damien Duff (Fulham) – Kevin Doyle (Wolves), Robbie Keane (LA Galaxy).

Hétfőn este fél 9-kor aki csak tud, jöjjön a Puskás stadionba, ahol az írek az Eb előtti utolsó felkészülési meccsüket játsszák Magyarország ellen. Nem mintha külön mondani kellene ezt a csehek elleni pénteki győzelem után.

Összeszedtük néhány pontban, hogy a magyarok ellenfelének mire is kell figyelni a hétfőn, így talán még érdekesebb lesz nézni a meccset.

– Lát esélyt arra, hogy Magyarország vb-döntős lehet?

– Nem vagyok matematikus, nem számolgatok.

– Az ön ideiglenes kinevezése június 16-ával lejár. Ha felkérik, vállalja-e a kapitánykodást?

– Nem.

– Mihez kezd?

– Megvannak a terveim.

A fenti párbeszéd 1993. május 24-én zajlott le Puskás Ferenc, a magyar válogatott szövetségi kapitánya és az MTI tudósítója között. Ezen a napon, vagyis öt nappal a dublini ír–magyar előtt még nem volt kerete a magyar válogatottnak. Erről Puskás ezt mondta: "Sok a bizonytalanság. Gondolkodom, kiket hívok be."

A vége egy olyan magyar diadal lett, amilyenből nem volt sok a 90-es években.

Az ír azon kevés európai bajnokságok közé tartozik, amelyik még mindig tavaszi–őszi rendszerben üzemel. És az is különös, hogy hiába Eb-résztvevő a válogatott, a bajnokság az Eb alatt sem zár be.