Remek sorozat indult a joe.ie-n. Az Európa-bajnokság kezdetéig összeszedik az ötven legemlékezetesebb ír focieseményt, minden napra jut egy.
A sorozat nyitódarabja, egyben az utolsó, ötvenedik helyen szerénykedő esemény egy 1949-es focimeccs: Anglia Liverpoolban, a Goodison Parkban, az Everton otthonában fogadta Írország legjobbjait.
Eddig a mérkőzésig Angliát még soha nem győzte le hazai pályán nem brit csapat, vagyis Skóciától vagy Walestől kaptak már verést, nem is egyet, nem is kicsiket, de mástól nem. (Csak néhány példa: 1881: Skócia 1-6, ugyanebben az évben Wales 0-1.)
Azt nem tudjuk, mennyire érdekelte a politika az ír focistákat, de tény: a meccs előtt öt hónappal deklarálta függetlenségét Írország, kilépve a Brit Nemzetközösségből. A meccsen, mint látni fogjuk, nyoma sem volt ellenséges hangulatnak, és az írek sem örülték túl góljaikat, akkoriban ez még nem volt divat.
Az 1949-es év eredményeiből akár már sejteni lehetett, hogy valami csoda van készülőben. Az angolok a szeptember 21-i meccsig hazai pályán kikaptak Skóciától 3-1-re (ez, ugye, a fent részletezett okok miatt nem volt történelmi vereség), Svédországban szintén 3-1-re, Norvégiában viszont 4-1-re, Franciaországban 3-1-re nyertek.
Az íreket hazai pályán verték a belgák 2-0-ra, a spanyolok 4-1-re, Stockholmban kikaptak 3-1-re. Otthon viszont a portugálokat 1-0-ra, a finneket 3-0-ra verték.
A meccs 33. percében a skót bíró 11-est adott az íreknek, az Aston Villában játszó Martin bevágta. (Érdekesség, hogy a még mindig élő, 89. évét taposó Martin kapus, védő, középpályás és csatár is volt első osztályú pályafutása alatt, a szabályozatlanság miatt az észak-ír válogatottban éppúgy játszott, mint az írben.)
Az írek hősiesen védekeztek, végül a Goodison Park 51 047 fizető nézőjének udvarias tapsától kísérve a 85. percben a meccset is eldöntötték. A gólt Farrell lőtte, aki ezidőtájt az Evertonban játszott, vagyis félig-meddig hazai volt ez a gól.
Az angolok az 1953. november 25-i 6-3-ig még egyszer szenvedtek vereséget hazai pályán (igen, megint Skóciától, 3-2, de ez, mint tudjuk, nem számít), majd jöttek Puskásék, ezzel elmondhatták magukról: ők az első, Brit-szigeteken kívüli csapat, amelyik győzött Angliában, és az első nem Egyesült Királyság-beli válogatott, amelyik bevette a Wembley-t.
