A joe.ie a vébé előtt 50 nappal kezdte el hátulról előrefelé haladva közölni az ír focitörténelem ötven legnagyszerűbb pillanatát. Ezekben a válságos napokban különösen nagy szükségünk van az ilyen élményekre.

A sorozat nyitódarabjáról az 1949-es liverpooli angolverésről mi is megemlékeztünk.

A sorozat befejeződött. Az ír focira jellemző módon a lista nem hemzseg a régmúlt eseményeitől, mivel, kis túlzással, a történelem itt 1988-ban, az első Eb-szerepléssel, majd 1990-ben, az első vébészerepléssel gyorsult fel. Lássuk a dobogót:

3. Paul McGrath, 1994. Az ír anyától, nigériai apától Londonban született középhátvéd egymaga állította meg az olasz rohamokat a vébé csoportmeccsén, így sikerült őket 1-0-ra legyőzni. Nagyjából ilyen teljesítményt vártunk volna Dunne-tól a horvátok elleni meccsen.

2. Ray Houghton, 1988. A Liverpool (mellesleg a skóciai Glasgow-ban született) középpályása szerezte az angolok elleni gólunkat, amivel az Eb nyitómeccsén 1-0-ra nyertünk. (Nem úgy, mint most.)

1. Világbajnoki nyolcaddöntő, 1990. Az írek legcsodálatosabb pillanata a románok legyőzése volt tizenegyesekkel. A vébé negyeddöntőjébe jutással Írország valaha volt legnagyobb tettét hajtotta végre, ezt azóta sem szárnyalta túl a válogatott. Az első négy körben az összes 11-est belőtték, az ötödikben viszont Pat Bonner, egy született ír (Burtonport, County Donegal) kivédte Timofte büntetőjét, miután O'Leary belőtte az övét.

Valami azt súgja, hogy a dobogó idén nincs veszélyben, de ki tudja: már egy vacak 2012-es négy közé jutás is megelőzheti az 1990-es nyolcaddöntős győzelmet.