Írország-Csehország 1-1

Nem sokon múlt a 11 hónapja tartó ír veretlenség elvesztése. De nézzük inkább a pozitívumot: a semmiből sikerült egyenlíteni egy másik Eb-résztvevő, Csehország ellen.

Így álltunk fel: Shay Given - John O'Shea, Sean St Ledger, Darren O'Dea, Stephen Ward - Damien Duff (Stephen Hunt, 63), Glenn Whelan (Paul Green, 63), Keith Andrews, Aiden McGeady (James McClean, 79) - Robbie Keane (Jonathan Walters, 71), Shane Long (Simon Cox, 71).

Az első félidőben a cseheknél jóval többet volt a labda, többször lőttek kapura, szögletük csak nekik volt, érett a gól.

Mindenki azt várta, hogy Trapattoni a szünetben átalakítja csapatát, leszámítva azokat, akik kicsit is ismerik az olasz mester filozófiáját. Ennek lényege: ha van egy csapatod, amelyik sikert ért el (ebben az esetben kijutás az Eb-re), akkor Isten ellen való vétek egy ujjal is hozzányúlni.

A kapitány szólt előre, hogy a kezdőcsapatban - habár több alapember, így Doyle és Dunne sérült - azok lesznek, akik kiharcolták az Eb-részvételt. Hogy közben föltűnt egy-két srác, az nem hatotta meg, ahogyan a iszonyú méretűre duzzadt McClean-mánia sem. McCleant, a Premier League-ben csak decemberben feltűnt 22 éves sunderlandi szélsőt egy egész nép kiabálta be a válogatott keretébe, bővebben>>>

Jött a második félidő, Trapattoni nem cserélt, mint aki fél, hogy megsérül a védjegye. Lőtt is gyorsan egy gólt Baros. Kíváncsiak voltunk, innen hogy a túróban lehet fölállni?

Trapattoni, mintha csak direkt csinálná a vén zsivány, a 63. percben cserélt, de juszt sem McCleant hozta be, hanem Huntot és Greent, azt a Greent, aki a Championshipben is reménytelen Derby Countyban botladozik hétről hétre. Na, erre jegyezte meg ironikusan az egyik élő közvetítés szakkommentára, hogy Eb-ellenfeleink, a spanyolok megfigyelőinek most lett tele a nadrágjuk.

A 68. percben McGready szerzett labdát a jobb oldalon, és pontosan O'Dea fejére adta be, aki egyrészt Cech kapus ölébe fejelt, másrészt lesen volt.

De ami a pályán történt ezekben a percekben, az semmi nem volt ahhoz képest, ami a pályán kívül. A 74. percben hangorkán: McClean feláll a kispadról, elindul melegíteni! 79. perc: McClean váltja McGreadyt.

A McClean-mániát ezen a ponton már csak akkor lehetett volna fokozni, ha gólt szerez. A 37 741 néző McClean összes labdaérintését végigollézta.

Az utolsó negyed órában a West Bromwich Albion két írje, Andrews és Cox volt igazán elemében; Andrews a 74. percben kis híján kihagyhatatlan helyzetbe hozta Coxot, a 86.-ban viszont megvolt a gól! Andrews a büntetőterületen belül passzolta klubtársához a labdát, és már-már úgy tűnt, a helyzetből nem lesz semmi, amikor Cox gyönyörű mozdulattal egyenlített. (Megjegyezzük: a hétvégén a WBA éppen McClean klubját, a Sunderlandet ütötte ki 4-0-ra.)

A 89. percben még Hunt és McClean összjátékából megszerezhették volna a győzelmet az írek, de az már túl szép lett volna, maradt az 1-1. Ha a foci pontozásos sportág lenne, akkor alighanem a csehek nyertek volna: labdabirtoklásban 60:40 százalék oda, szögletek: 1:5, gólszerzési kísérletek: 13:20, kapuralövések, ebben jobbak voltunk: 6:5.

A meccs után Trapattoni azt mondta, hogy boldog, fontos tesztmeccs volt ez egy nagyszerű csapat ellen. Az első félidőben túl sokszor adták el a labdát a játékosai. A második félidőben már jobban ment a játék, agresszívebben játszott a csapat, a döntetlen jó eredmény.

Csak egy ír játékosnak volt oka szomorkodni: az evertonos, mindössze 20 éves, végig a cserepadon ülő Duffynak, akiről pár napja még azt mondta Trapattoni, hogy McCleannel együtt mutatkozhat be a válogatottban.