Eddig tündérmesébe illik James McClean története. Adott egy 22 éves fiatalember, aki Észak-Írországban, Derryben született, ott is nőtt fel egy katolikus, ír nacionalista, Celtic-drukker családban, és helyi utánpótláscsapatokban és a városi Cityben játszott.

Nemzetközi karrierjét még az észak-ír utánpótlás-válogatottban kezdte, ehhez képest elég nagy fordulat, hogy ma már kemény rendre utasítja azokat, akik leészakírezik, de erről majd később.

A szélső karrierje akkor vett fordulatot, amikor a nyáron 420 ezer euróért leigazolta őt Steve Bruce, a Sunderland menedzsere. 22 éves volt már ekkor, a mai ír válogatott keretben egészen ritka az olyan játékos, aki már tizenévesen ne került volna valamelyik Premier League-es csapat akadémiájára.

Az első hónapokban úgy tünhetett, hogy McCleannek a késői felfedezés leküzdhetetlen hátrányt jelent. Teltek a hónapok, és egyetlen percet sem játszott a Sunderlandben, míg el nem jött november, és ki nem rúgták Bruce-t.

Jött Martin O'Neill, aki rendes menedzserként az első adandó alkalommal lement megnézni a tartalékcsapat meccsét. Hetven kilométer per órás metsző szél fújt azon a december eleji napon, a kocsiajtót alig lehetett becsukni.

A pályán egyből megakadt a szeme McCleanon, aki gyors volt, bátor és erőtől duzzadó.

O'Neill nem habozott, felvitte az első csapathoz McCleant, ahogy még a 90-es években a Leicesternél Emil Heskeyt vagy az Aston Villánál Gabriel Agbonlahort.

McClean a következő, Blackburn elleni meccsen bemutatkozott a Premier League-ben, 14 percet játszott. Decemberben további két meccsen kapott még összesen fél órát, idén viszont már nyolc meccset játszott végig, és három gólt szerzett.

Menedzserének, az egykor az észak-ír válogatottal az 1982-es világbajnokságot is megjárt O'Neillnak ez nem volt elég. Azt akarta, hogy tanítványának megadasson az, ami neki nem: bemutatkozhasson az ír válogatottban. (O'Neill katolikusként játszott az észak-íreknél, mi több, ő volt az első katolikus csapatkapitánya a válogatottnak. Akkor még a területi elv döntött, vagyis aki Észak-Írországban született, az nem lehetett ír válogatott. Mindezen az 1998-as nagypénteki egyezmény változtatott, ami után az Észak-Írországban születettek is megkaphatják, ha akarják az ír állampolgárságot, az ír állampolgárok pedig, szülessenek bárhol, játszhatnak az ír nemzeti csapatban.)

A Sunderland menedzsere tehát fölhívta Giovanni Trapattoni figyelmét a tehetséges srácra, aki szerinte a nyári Európa-bajnokságon is az ír válogatott erőssége lehet. Ekkoriban történt, hogy a BBC szakkommentátora, Colin Murray észak-írnek nevezte McCleant, mire ő visszaüzent: "Héj, Colin Murray, ne hívj engem észak-írnek!"

Trapattoni közben keretet hirdetett a szerdai, csehek elleni barátságos meccsre, ebben azonban McClean nem szerepelt. Tudni kell az olasz kapitányról, hogy konzervatív válogatási elveket vall, az újaknak nehéz bekerülni a keretbe. A csehek elleni kezdőcsapatba (lásd alul) is szándékosan azokat tette be, akik győzedelmesen megvívták a selejtezőket, ezzel is tisztelegve előttük. A sajtótájékoztató jó része mégis magyarázkodással telt, elmondta, hogy személyesen hívta fel a szélsőt, és megmondta neki, hogyha a jelen nem is, de a jövő biztosan az övé.

Az élet másképp alakult: McClean sérülések miatt mégis bekerült a válogatott keretbe, most pedig az egész ország arra vár, hogy bemutatkozzon a csodaszélső.

És be is fog, mégpedig a szintén Derryből származó evertonos Shane Duffyval együtt. Hat csere lesz a csehek elleni felkészülési meccsen, Trapattoni azt ígérte, hogy Duffy és McClean mellett az eddigi csereemberek, Cox, Walters és Long is szerephez juthat a második félidőben.

Trapattoni kitért arra is, hogy a Sunderland hétvégi 4-0-ás veresége nem sejtet-e rosszat McClean formáját illetően. Trap szerint nem, mindössze annyi történt, hogy az egész csapat rossz napot fogott ki, ő nem ebből ítél, hanem a másik tíz meccsből, amiken játszani látta McCleant. (Egyébként O'Neill szűk három hónap alatt tényleg csodát tett a Sunderlanddel, mivel a 16. helyről hozta fel a 9.-re, és még az FA-kupában is versenyben vannak. Ja, és McClean értéke közben másfél millió euróra nőtt.)

A kapitány mindössze annyi kritikát engedett meg magának, hogy ilyen képességekkel nem elég csak a balszélen rohangálni, a jobbszélen is bevethetőnek kell lenni.

Trapattoni már kedden kihirdette a szerda esti, csehek elleni kezdőcsapatot. Az Eb-selejtezőkön kipróbált játékosokat küldi a pályára. Bizonyára a kezdők között lenne Doyle vagy Dunne is, ha nem lennének sérültek.

Given (Aston Villa); O'Shea (Sunderland), St Ledger (Leicester City), O'Dea (Leeds United), Ward (Wolves); Duff (Fulham), Whelan (Stoke City), Andrews (Ipswich Town), McGeady (Spartak Moscow); Keane (LA Galaxy), Long (West Bromwich Albion).