Eddig tündérmesébe illik James McClean története. Adott egy 22 éves fiatalember, aki Észak-Írországban, Derryben született, ott is nőtt fel egy katolikus, ír nacionalista, Celtic-drukker családban, és helyi utánpótláscsapatokban és a városi Cityben játszott.

Nemzetközi karrierjét még az észak-ír utánpótlás-válogatottban kezdte, ehhez képest elég nagy fordulat, hogy ma már kemény rendre utasítja azokat, akik leészakírezik, de erről majd később.

A szélső karrierje akkor vett fordulatot, amikor a nyáron 420 ezer euróért leigazolta őt Steve Bruce, a Sunderland menedzsere. 22 éves volt már ekkor, a mai ír válogatott keretben egészen ritka az olyan játékos, aki már tizenévesen ne került volna valamelyik Premier League-es csapat akadémiájára.

Az első hónapokban úgy tünhetett, hogy McCleannek a késői felfedezés leküzdhetetlen hátrányt jelent. Teltek a hónapok, és egyetlen percet sem játszott a Sunderlandben, míg el nem jött november, és ki nem rúgták Bruce-t.

Jött Martin O'Neill, aki rendes menedzserként az első adandó alkalommal lement megnézni a tartalékcsapat meccsét. Hetven kilométer per órás metsző szél fújt azon a december eleji napon, a kocsiajtót alig lehetett becsukni.

A pályán egyből megakadt a szeme McCleanon, aki gyors volt, bátor és erőtől duzzadó.

O'Neill nem habozott, felvitte az első csapathoz McCleant, ahogy még a 90-es években a Leicesternél Emil Heskeyt vagy az Aston Villánál Gabriel Agbonlahort.

McClean a következő, Blackburn elleni meccsen bemutatkozott a Premier League-ben, 14 percet játszott. Decemberben további két meccsen kapott még összesen fél órát, idén viszont már nyolc meccset játszott végig, és három gólt szerzett.

Menedzserének, az egykor az észak-ír válogatottal az 1982-es világbajnokságot is megjárt O'Neillnak ez nem volt elég. Azt akarta, hogy tanítványának megadasson az, ami neki nem: bemutatkozhasson az ír válogatottban. (O'Neill katolikusként játszott az észak-íreknél, mi több, ő volt az első katolikus csapatkapitánya a válogatottnak. Akkor még a területi elv döntött, vagyis aki Észak-Írországban született, az nem lehetett ír válogatott. Mindezen az 1998-as nagypénteki egyezmény változtatott, ami után az Észak-Írországban születettek is megkaphatják, ha akarják az ír állampolgárságot, az ír állampolgárok pedig, szülessenek bárhol, játszhatnak az ír nemzeti csapatban.)

A Sunderland menedzsere tehát fölhívta Giovanni Trapattoni figyelmét a tehetséges srácra, aki szerinte a nyári Európa-bajnokságon is az ír válogatott erőssége lehet. Ekkoriban történt, hogy a BBC szakkommentátora, Colin Murray észak-írnek nevezte McCleant, mire ő visszaüzent: "Héj, Colin Murray, ne hívj engem észak-írnek!"

Trapattoni közben keretet hirdetett a szerdai, csehek elleni barátságos meccsre, ebben azonban McClean nem szerepelt. Tudni kell az olasz kapitányról, hogy konzervatív válogatási elveket vall, az újaknak nehéz bekerülni a keretbe. A csehek elleni kezdőcsapatba (lásd alul) is szándékosan azokat tette be, akik győzedelmesen megvívták a selejtezőket, ezzel is tisztelegve előttük. A sajtótájékoztató jó része mégis magyarázkodással telt, elmondta, hogy személyesen hívta fel a szélsőt, és megmondta neki, hogyha a jelen nem is, de a jövő biztosan az övé.

Az élet másképp alakult: McClean sérülések miatt mégis bekerült a válogatott keretbe, most pedig az egész ország arra vár, hogy bemutatkozzon a csodaszélső.

És be is fog, mégpedig a szintén Derryből származó evertonos Shane Duffyval együtt. Hat csere lesz a csehek elleni felkészülési meccsen, Trapattoni azt ígérte, hogy Duffy és McClean mellett az eddigi csereemberek, Cox, Walters és Long is szerephez juthat a második félidőben.

Trapattoni kitért arra is, hogy a Sunderland hétvégi 4-0-ás veresége nem sejtet-e rosszat McClean formáját illetően. Trap szerint nem, mindössze annyi történt, hogy az egész csapat rossz napot fogott ki, ő nem ebből ítél, hanem a másik tíz meccsből, amiken játszani látta McCleant. (Egyébként O'Neill szűk három hónap alatt tényleg csodát tett a Sunderlanddel, mivel a 16. helyről hozta fel a 9.-re, és még az FA-kupában is versenyben vannak. Ja, és McClean értéke közben másfél millió euróra nőtt.)

A kapitány mindössze annyi kritikát engedett meg magának, hogy ilyen képességekkel nem elég csak a balszélen rohangálni, a jobbszélen is bevethetőnek kell lenni.

Trapattoni már kedden kihirdette a szerda esti, csehek elleni kezdőcsapatot. Az Eb-selejtezőkön kipróbált játékosokat küldi a pályára. Bizonyára a kezdők között lenne Doyle vagy Dunne is, ha nem lennének sérültek.

Given (Aston Villa); O'Shea (Sunderland), St Ledger (Leicester City), O'Dea (Leeds United), Ward (Wolves); Duff (Fulham), Whelan (Stoke City), Andrews (Ipswich Town), McGeady (Spartak Moscow); Keane (LA Galaxy), Long (West Bromwich Albion).

3 komment

Címkék: csehország beharangozó james mcclean újoncavatás

A bejegyzés trackback címe:

https://boysingreen.blog.hu/api/trackback/id/tr74220276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MichaelCollins 2012.02.29. 09:27:31

Persze hogy nem észak-ír! A szabatos megnevezés ulsteri!
Tiocfaidh ár lá!

M. Péter 2012.02.29. 11:03:25

Egy kis helyesbítés: nem a nagypénteki egyezménytől lett ír állampolgár. Mivel 2005 előtt született, ha apja és anyja közül az egyik ír állampolgár, akkor ő maga is automatikusan ír állampolgár, egyébként pedig jogosult ír állampolgárságra. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ír lesz, ha valami olyat tesz, amire csak az ír állampolgárok jogosultak, pl. ír útlevelet kér, de mivel ír katolikus családból származik, feltételezem, hogy születéstől fogva ír állampolgár (meg brit is).

O'Murchadha 2012.02.29. 11:31:03

@M. Péter: Köszönöm, legközelebb majd figyelek erre