Az ír csapat első számú problémájává nőheti ki magát a kapuskérdés. Adott egy korszakos jelentőségű kapuszseni, a 122-szeres válogatott Shay Given (Aston Villa), aki nélkül éppen annyira elképzelhetetlen a mostani ír válogatott, mint Bonner nélkül a húsz évvel korábbi. A 36 éves Given viszont megsérült a bajnokság végére, és nem védett a Bosznia-Hercegovina elleni felkészülési meccsen, és a magyarok elleni meccsen is csak egy félidőt kapott. (Igaz, talán a mezőny legjobbja volt, néhány ír lap nem átallott egyenesen 9-es osztályzatot adni neki a 10-es skálán.)
A két tartalékja közül Westwood nem véd ugyan rosszul – ezt Budapesten is bizonyította a második félidőben –, de a Sunderland kezdőcsapatából kiszorult, tavasszal egy tétmeccse sem volt. A harmadik számú kapus, Forde csupán a Championshipben, a Millwallban véd, ami nem lenne baj, viszont a télen ő is kiszorult a kezdőcsapatából.
Közben meg ott van a rendszeresen védő ír kapusok között a QPR a 34 éves Paddy Kennyje, akiről Trapattoni talán azt sem tudja, hogy ír, vagy a skót Motherwellben védő 25 éves Darren Randolph, akire – lévén apja amerikai, és profi kosarasnak jött Írországba, majd ott ragadt – az amerikai felnőtt-válogatott is lecsaphat.
Tegnap már volt egy nyilatkozatcunami arról, hogy milyen iszonyúan egészséges Shay Given, előbb a kapusedző Alan Kelly, majd Trapattoni segítője, Marco Tardelli is igyekezett nyugtatni a közvéleményt: a május eleji kisebb sérülés, amit Londonban kezeltek, már a múlté. Egy, már a Kádár-rendszerben is újságot olvasó ír bloggernek ez a bizonygatás már fölöttébb gyanús. Most kiderült, valami tényleg nincs rendben, mert Given nem vett részt a csapat legutóbbi edzésén sem.
Tardelli amúgy azt mondja, Given van akkora ász, hogy ő döntse el, mikor pihen, mivel ő ismeri, mennyit bír a szervezete. Nos, kezdünk egyre kevésbé bízni abban, hogy Given végig tudja védeni a tornát, jusson nekünk három vagy hat meccs.
