Az írek először az 1988-as Eb-n szerepeltek világversenyen, ahol hiába értek el egy győzelmet és egy döntetlen, továbbjutni nem tudtak csoportjukból.

Rá két évre jött az első világbajnoki szereplésük, ahol az ország valami olyan őrületet élt át, amire nincsenek szavak. Az alábbi videó talán mégis visszaad valamit abból az őrületből. Már a csoportmeccseken is tízezrek szurkoltak Cagliariban és Palermóban az ír válogatottnak, ahonnan három döntetlennel jutottak a legjobb 16 közé.

Ezután végképp mindenki megőrült, újabb tízezrek keltek útra Olaszországba, a genovai stadiont akár kétszer is meg tudták volna tölteni az ír drukkerek. Így is velük volt tele a stadion, ami nem csoda, hiszen nyolcaddöntős ellenfelüknek, a román válogatottnak a szurkolói 1990-ben még nemigen engedhettek meg maguknak egy költséges olaszországi utazást. (Jó pár éve a Nagyvilág című folyóiratban olvastam egy ír író beszámolóját a '90-es őrületről, de már nem tudom, hogy melyikben, és hogy hívták az illetőt. Akinek netán beugrana, írjon nekem a tszenesi kukac mail.index.hu-ra, ezer köszönet.)

Az írek a nyolcaddöntőben sem nyertek, de egy 0-0 után tizenegyesekkel kiütötték Romániát, aminek kapuját nem az a Helmuth Duckadam védte, aki négy évvel korábban a Barcelona elleni BEK-döntőben José Ramón Alexanko, Ángel Pedraza, Pichi Alonso és Marcos 11-esét is kivédte. (Duckadam valójában soha nem védte a román válogatott kapuját, leszámítva két 1982-es meccset. A világbajnokság idején már nem a Steaua, hanem a másodosztályú Vagonul Arad játékosa volt.)

Az írek a nyolc között – tegyük hozzá, minden idők leggyöngébb, és talán legkevesebb gólt hozó világbajnokságán – a házigazda Olaszország ellen játszottak, és kaptak ki 1-0-ra.

A videóban szerepel egy Eamon Dunphy nevezetű korábbi futballista, inkább mint nevetség tárgya, aki Jack Charlton szövetségi kapitány taktikáját bírálja.

Dunphy a pályafutása befejezése után (szerepelt a Millwallban, a Charltonban és a Readingben is) maga is megpróbálkozott az edzőséggel, de kísérlete, hogy a Shamrock Roversből igazi profiklubot csináljon, hamar megbukott. Ezután újságíró lett. Charltont, minden idők legjobb ír kapitányát zsarnoknak nevezte, aki ráadásul undorító focit játszat a válogatottal, ami az ír lélektől távol áll. Hasonló baja van Trapattoni válogatottjával is.

És most nézzük végre a videót, és reménykedjünk, hogy egyszer Magyarországon is átélünk valami hasonló őrületet, mint amit írek 1990-ben: