– Lát esélyt arra, hogy Magyarország vb-döntős lehet?
– Nem vagyok matematikus, nem számolgatok.
– Az ön ideiglenes kinevezése június 16-ával lejár. Ha felkérik, vállalja-e a kapitánykodást?
– Nem.
– Mihez kezd?
– Megvannak a terveim.
A fenti párbeszéd 1993. május 24-én zajlott le Puskás Ferenc, a magyar válogatott szövetségi kapitánya és az MTI tudósítója között. Ezen a napon, vagyis öt nappal a dublini ír–magyar előtt még nem volt kerete a magyar válogatottnak. Erről Puskás ezt mondta: "Sok a bizonytalanság. Gondolkodom, kiket hívok be."
A vége egy olyan magyar diadal lett, amilyenből nem volt sok a 90-es években.
Hétfőn, június 4-én, 19 évvel az 1993-as dublini ír–magyar után magyar–ír Budapesten, a Puskás stadionban.
Másnapra meglett a magyar keret. Hiányzott Détári Lajos, Kovács Kálmán és Kiprich József. Az akkor még mindig csak 30 éves Détári hiánya volt különösen fájó. Csapata, az olasz A-ligából kiesett Ancona csak 200 millió lírás különbiztosításért engedte volna el a válogatottba, a szövetség költségvetésébe ez nem fért bele. Hiába, féltek, hogy legnagyobb értékük megsérül, és nem tudják jó pénzért eladni. (A jó pénzes eladásból végül egy rövid ferencvárosi kitérő után a Genoa lett.) Hamar és Keresztúri először kapott meghívót, és mindössze négy légióst válogatott be a kapitány. Az utolsó pillanatban a sérültet jelentő Répási és Duró helyett Orosz és Hahn került a keretbe.
Kapusok: Petry (AA Gent), Babócsy (Vasas-Smirnoff).
Mezőnyjátékosok: Csábi (Kispest-Honvéd FC), Lőrincz (Molenbeek), Telek (Ferencváros), Márton (Kispest-Honvéd FC), Balog T. (MTK), Répási, Bánfi, Nagy T. (mindhárom Vác FC-Samsung), Pisont (Kispest-Honvéd FC), Urbán (Waregem), Eszenyi (KV Mechelen), Duró, Hamar (mindkettő Kispest-Honvéd FC), Keresztúri (MTK).
A magyar válogatottnak ekkorra szinte minden esélye elszállt a vb-részvételre, öt meccs után két döntetlenünk volt csupán. Három meccsünk volt hátra, Izlanddal idegenben, Oroszországgal és Luxemburggal itthon kellett játszani.
Az írek viszont meneteltek az újabb vb-részvétel felé. A magyarok elleni barátságos meccs előtt három nappal Albániában, tikkasztó hőségben léptek pályára. Jack Charlton, a játékosként világbajnok ír szövetségi kapitány, aki addigra már egy Eb-re és egy vb-re is kivezette a válogatottját, így nyilatkozott: "Életemben nem izgultam úgy, mint Tiranában. Megerőltető idény után a játékosaim érthetően fáradtak voltak. Soha ennyire nem éreztem edzői pályafutásom alatt, hogy csapatom egyszerűen összeomlik."
Az írek 0-1-ről fordítottak, a csereként beállt Cascarino első labdaérintéséből fejelte Musta kapus hálójába a győztes gólt. A selejtezőkből négy meccsük volt még hátra, továbbjutási esélyük akkora volt, mint két csoporttársuknak, a spanyoloknak és a dánoknak.
Érdemes a két kapitányt is összevetni. Mindketten legendás játékosok voltak, Jack Charlton angol világbajnok, Puskás magyar világbajnoki ezüstérmes. Jack Charlton akkor már hét éve építette az ír válogatottat, irányításával jutott ki a szigetország az első vébéjére (1990) és Eb-jére (1988).
Puskás Jenei Imrét követte a kispadon, feladata az volt, hogy a görögök elleni hazai, az oroszok és izlandiak elleni idegenbeli vb-selejtezőkön, valamint a közéjük ékelődő ír-magyaron üljön a padon. Puskás vezetésével az oroszoktól 3-0-ra, a görögöktől 1-0-ra kaptunk ki.
Puskás hírnevét azonban ezek a vereségek sem tépázták meg. Megkértük az akkor 23 éves Pisont Istvánt, hogy elevenítse fel a mérkőzés, és a szövetségi kapitány Puskás emlékét:
"Minden edzés előtt átöltözött, ő tartotta a bemelegítéseket nekünk Novák Dezsővel közösen. Jó humorú, laza, higgadta, nyugodt volt. Mi, a keret honvédos tagjai kiváltságosak voltunk, hiszen minden bajnoki meccsen kint volt, ismert, figyelt, szeretett minket. Van egy kép, ami Pasaréten készült a válogatott edzésén, ahol nevetve a hátára vesz engem."
A távirati iroda tudósítása szerint Dublin esővel és mindössze 10 fokkal várta a magyarokat. A mieink a botanikus kertből átalakított Jury's Christchurchben szálltak meg. "A városlátogatás során Puskás előzékenyen adományozott pár pennyt kolduló kisgyermekeknek (bizony, itt is vannak ilyenek), megjegyezve, hátha nagylelkűsége következtében szombaton csapatán segítenek majd az égiek."
Az ír focivilág azokban a napokban Paul McGrath-en, az Aston Villa 33 éves védőjén (minden idők egyik legjobb ír védője volt, 83 válogatottságig vitte) volt kiakadva, aki térdsérülésre hivatkozva nem utazott el Tiranába, miközben Mauritiuson pihengetett. Aztán kiderült, nem is Mauritiuson, hanem az izraeli tengerparton volt.
Roy Keane, talán a valaha volt legjobb ír játékos sem tudott csak a mérkőzésre koncentrálni. A Nottingham Forest 21 éves játékosát vitte volna a Sampdoria, a Liverppol, az Arsenal, a Blackburn Rovers és a Manchester United. (Végül ezen a nyáron az MU-t választotta.)
Az ír kerettel két újonc készülődött, Phil Hardy és Phil Babb, csereként mindketten pályára is léptek. Az előbbinek ez volt az egyetlen válogatottsága, az utóbbi viszont 35-szörös válogatott lett, a 2002-es világbajnokságon játszotta utolsó meccsét, a kilencvenes években pedig 128-szor lépett pályára a Liverpoolban.
Ír szempontból a meccs mindenek előtt a 35 éves David O'Learyről szólt, aki 1976-ban mutatkozott be a válogatottban, és 67 válogatottság után a magyarok ellen vette fel utoljára hazája zöld mezét. Ugyanebben az évben húsz évnyi szolgálat után az Arsenalt is otthagyta, és a Leeds Unitedhez igazolt. (Két év alatt ott mindössze 14 meccsen játszott egy csúnya achilles-sérülés miatt.)
De nézzük végre a meccset. A csapatokat telt ház várta, és a kezdő sípszó előtti percek Puskásról és Charltonról szóltak. Pisont így emlékezik:
"Hihetetlen fogadtatásban volt része Öcsi bácsinak. Vörös szőnyeget terítettek le tiszteletükre a középkörig, majd Jack Charltonnal végig sétáltak a közönség előtt. Több tízezer ember felállva tapsolt, köztük sok gyerek, megható volt, mennyire tisztelik."
Egy érdekes adat, ha már itt tartunk. Charlton és Puskás jól ismerték egymást, mivel Charlton éppen azon a spanyol tengerparti szakaszon üdült minden évben, ahol Puskásnak a háza volt. És most nézzük az összeállításokat.
A. Kelly – Morris, O'Leary, Staunton (38' Hardy), McGoldrick – Keane (15' McLoughlin ), Whelan (71' Byrne John), Kernaghan (33' Babb Phil), Sheedy – Quinn, D. Kelly (51' Cascarino).
Petry Zsolt – Telek András, Csábi József, Lőrincz Emil, Bánfi János (46' Balog Tibor) – Pisont István, Márton Gábor, Urbán Flórián, Keresztúri András – Orosz Ferenc, Eszenyi Dénes (46' Hamar István).
Az eseményeket csak röviden foglaljuk össze, mert szerencsére megvan az eredeti közvetítés Knézy Jenő kommentárjával.
A magyar válogatott ennél rövidebb idő alatt valószínűleg nem kapott gólt, a 15. másodpercben Keane góljával 1-0, majd a 4. percben D. Kelly és Quinn fejelgetett egymásnak a kapunk előtt, mintha valami serdülő meccsen lennének, az utóbbi pedig a magyarok hálójába csúsztatott, 2-0. Úgy tűnt, nagyon, nagyon csúnya verés lesz a vége, akkoriban még élénken élt a mexikói vébé és a 0-6 emléke, bár a pályán lévők a szovjetek elleni összeomlást még csak tévében láthatták, hét év alatt teljesen kicserélődött a válogatott. De a 4. percben, 0-2 után hogyan látta a helyzetünket Pisont?
"Nem az villant be, hogy hú, most nagyon megszórhatnak minket, hanem hogy össze kell kapni magunkat. Nem voltunk fölkészülve arra a hangulatra, ami Dublinban fogadott minket, a több tízezer drukkerre, hiszen a keret többsége az NB I.-ben játszott, alig volt közöttünk néhány légiós. Látszott, hogy az ír válogatott milyen nagy energiát fektet abba, hogy pillanatokon belül kivégezzenek minket. Végül másképp alakult."
A magyar válogatott szerencséje az volt, hogy az írek elhitték: megvan a győzelem. Erős csapatuk volt, többen világhírű klubokban játszottak (nem úgy, mint a maiak, akik közül egyedül McGeady csapat, a Szpartak Moszkva kvalifikálta magát a BL-be, igaz, csak a selejtezőbe), kétgólos előnyről nem szoktak veszteni. És három nappal korábban gyilkos meccset játszottak Tiranában, és még júniusban Lettországban és Litvániában is volt fellépésük.
A magyar győzelemhez az is kellett, hogy Jack Charlton már a 15. percben lehozta Roy Keane-t, és még az első félidőben behozza a két újoncot, Hardyt és Babb-ot.
Az írek ezzel együtt lőhettek volna még pár gólt, de nem volt szerencséjük, és Petrynek is volt egy szenzációs védése. Jött a szünet, de mit tudott mondani Puskás egy ilyen pocsék félidő után – kérdeztük Pisont Istvánt.
"Öcsi bácsi nagyon aranyosan azt mondta: Ők is rúgtak kettőt, mi is tudunk rúgni kettőt."
A második félidőben a szélre helyezett, és ott gyengén játszó Bánfi helyett bejött Balog Róka Tibor, Eszenyi helyett pedig a diszkófrizurás Hamar. És ettől minden, de minden megváltozott, a magyar válogatott az 1985-ös bécsi magyar–osztrák óta talán a legerősebb félidejét játszotta.
Az egyenlítés viszonylag gyorsan, a 66. percre megvolt. Mindkét gólt az újonc Hamar szerezte (őt az ír sajtó majd Hammer Hamarként, illetve Hamar, House of Horrorként emlegeti), előbb Balog, majd Urbán adta a gólpasszt. Azt csináltunk, amit akartunk, kifejezetten igazságtalan lett volna, ha csak döntetlennel ér véget a meccs. Balog szerezte meg a vezetést Keresztúri átadásából, majd a bajszos, már Belgiumban játszó, a saját térfeléről induló Urbán szólózott, kényszerítőzött és állította be a 4-2-t. Hogyan élte meg Pisont a feltámadást?
"Urbán vezetésével parádéztunk. Minden bejött, Hamar tarthatatlan volt. Nem tudom, honnan jött, de sikerült. A közönség nem tört-zúzott, a végén megtapsoltak minket."
Nézzük a meccs utáni kapitányi nyilatkozatokat:
Jackie Charlton: – A lettek és litvánok elleni vb-selejtező előtt pihentetni kívántam kulcsjátékosaimat. Ugyanakkor látni azt is, hogy mit érnek egy ilyen barátságos mérkőzésen fiataljaink, illetve úgynevezett csereembereink. Ha netán nem jutunk ki a jövő nyári, egyesült államokbeli döntőbe, akkor utólag a fejemre olvashatják ezt a szombati vereséget. Puskás Ferenc remek csatár volt a maga idejében, a második félidőben ráerőszakolta akaratát játékosaira, akik olykor átütő erővel támadtak.
Puskás Ferenc: – A szünetben azt mondtam játékosaimnak: ne féljetek. Igaz, négy perc alatt kaptatok két gólt, de a világ ilyenkor sem omlik össze. Fordulás után akkor játszottunk jól, amikor a földön járattuk a labdát, s nem emelgettük a légtérbe. Urbán igazi vagabund gólt szerzett, szemtelenül megtréfálta a vendéglátókat.
Az írek júniusban megnyerték mind a két balti meccsüket, és végül a spanyolok mögött a második helyen jutottak ki az amerikai világbajnokságra. Charlton 1996-ig vezette az ír válogatottat, azután távozott, hogy csapatát nem tudta kivezetni az Eb-re.
A magyar válogatott az ír diadal után alig három héttel történelmi vereséget szenvedett Izlandon, majd ősszel Verebes József vezetésével hazai pályán az oroszok is legyőzték a válogatottat. Az utolsó selejtezőmeccsünkön szereztük meg második győzelmünket a sorozatban, akkor is Luxemburgot vertük. A válogatott így Görögország, Oroszország és Izland mögött a negyedik helyen zárt csoportjában, vébére vagy Eb-re azóta se jutott ki.
Se Puskás Ferenc, se a nála nyolc évvel fiatalabb Jack Charlton nem vállalt munkát a szövetségi kapitánykodás után. Puskás 2006-ban halt meg, Charltonról meg az volt a legutóbbi hír, hogy leesett a lépcsőről, de már jól van.
Pisont István hat évet húzott le Izraelben, és 31-szeres válogatottnak mondhatja magát úgy, hogy a Közel-Keletről soha nem hívták be a válogatottba, mondván, hogy gyöngébb az ottani bajnokság a magyarnál. Most a magyar utánpótlás-válogatott szövetségi edzője.
Hamar István első válogatottságát még 24 követte. Ezeken összesen lőtt annyi gólt, mint az írek ellen 45 perc alatt.
Hogy ír szempontból hol helyezkedik el a 2-4, azt gondolom, mindenki sejti. De magyar szempontból igenis sokat jelent. Alig volt ehhez fogható győzelmünk az elmúlt húsz évben. Barátságos meccsek közül csak az 1991-es spanyolországi 4-2, a 2004-es németországi 2-0 vagy a 2007-es, világbajnok olaszok elleni 3-1 volt hozzá fogható. Ez utóbbi persze csak szigorúan akkor, ha tutira nem volt bundameccs.
